IQ Artis.cn收集整理,点击图片可查看高清大图
画作名称:
|
A kis Jézus kenyeret oszt a zarándokoknak |
中文名称:
|
幼年基督分发面包给朝圣者 |
画 家:
|
巴托洛梅·埃斯特班·穆里罗(Bartolomé Esteban Murillo) |
作品年份:
|
1678 年 |
原作材质:
|
布面油画 |
画作尺寸:
|
219 x 182 cm |
馆藏链接:
|
布达佩斯美术博物馆 (Museum of Fine Arts, Budapest) |
备注信息:
|
To this day there still hangs a copy of the Budapest Jesus distributing Bread in its original location, a former rest-home for elderly priests in Seville. Murillo's masterpiece enjoys their admiration not merely for its
captivating, gentle charm, but also because it would hardly be possible to express more perfectly the mission of the institution. The vision of Jesus distributing bread reminds us of the Christian's duty to care for
those who fall by the wayside, a duty that originates with Christ himself. Yet it affirms this with a self-evident naturalness free of any didactic overtones. The viewers thus experience the not as a chore, but as an
inner spiritual compulsion which they willingly obey.
It was precisely this intimate immediacy and warm empathy which was the secret of Murillo's popularity, which in the eighteenth and nineteenth centuries rivalled
Raphael's. Perhaps today the Spanish genius's sentimental mood seems too cloying, but it never errs into kitsch: the subject of its deep humanism is not some wistful ideal, but an ordinary man of flesh and blood. Though
the mood is lofty, within the figures flickers the ghost of Caravaggio's plebeian characters. One former critic characterized his art as "noble naturalism". The dignity of the characters derives primarily
from sincere humility, and it is this virtue that characterizes the gesture of the donor of Jesus distributing Bread, Canon Justino de Neve, who had his portrait placed among the needy pleading for charity.
Axel Vécsey
Eredeti helyén, az elaggott papok egykori sevillai szeretetotthonában ma is ott függ a budapesti Kenyérosztás másolata. Murillo remekművét nem csupán elragadó, gyengéd bája okán övezi a helyiek hűséges rajongása, de azért is, mert tökéletesebben talán nem is lehetne megfogalmazni az intézmény küldetését. A kenyérosztó Jézus látomásképe arra emlékeztet: az elesettekről való gondoskodás olyan kötelessége a keresztény embernek, amely közvetlenül Krisztustól ered. Ám ezt minden kioktató felhang nélkül, magától értetődő természetességgel hirdeti. A megszólítottaknak így nem kényszer lesz, hogy az irgalmasság útján kövessék Krisztust, hanem jóérzéssel eltelítő, belső parancs.
Pontosan ez a meghitt közvetlenség és melegszívű empátia a titka Murillo népszerűségének, amely a 18-19. században Raffaellóéval vetekedett. Ma már talán túl édeskésnek tűnik a spanyol géniusz érzelmes hangvétele, pedig a giccs határát soha nem lépi át: mély humanizmusának tárgya nem afféle ábrándos eszménykép, hanem a köznapi, hús-vér ember. Ha a légkör emelkedettebb is, az alakokban ott parázslik Caravaggio plebejus figuráinak emléke. “Nemes naturalizmus” – jellemezte művészetét egy régi méltató. A szereplők méltósága mindenekelőtt az őszinte alázatból fakad, s ezt az erényt testesíti meg a Kenyérosztás megrendelőjének gesztusa is. A menhelyt alapító Justino de Neve kanonok – a festő személyes jó barátja – ugyanis az alamizsnáért esdeklő rászorulók közé helyeztette a saját képmását.